Showing posts with label Virginia Organizing. Show all posts
Showing posts with label Virginia Organizing. Show all posts

Tuesday, November 13, 2012

Attól, mert nem akarok pártot alapítani, még hívhatlak választónak?

Szakmai gyakorlatom a végéhez közeledik. Sok dolog volt, ami nagyon megfogott, voltak dolgok, amiket másként csinálnék. A nyár végéig a jó gyakorlatokat gyűjtögettem ezen a blogon, különösebb kritikai kontextus nélkül. Most nekilátnék a reflexiónak. A következő hetekben egy sorozatot közlök 5 dologról, ami tetszik az amerikai közösségszervezésben. És 5 dologról, amit másként csinálnék.


"Én szavaztam." Forrás: USNews
Tetszik: Az állampolgár választópolgár - nem csak a politikai pártok, hanem a civil szervezetek szemében is.
Egy ember, egy szavazat, mondja az amerikai. És így számolnak a közösségszervező civil szervezetek is. Nem azért, mert politikai pártnak toboroznának szavazókat, hanem azért, mert tudják, hogy egy elfelejtett ügy akkor lesz fontos egy döntéshozónak, ha abból politikai tőkét tud kovácsolni. A "szavazat vásárlóereje" így nem csak a politikai, hanem a civil kampányokban is számít. A kampány előtt politikai elemzés készül: a civilek megnézik, mekkora és kikből áll a döntéshozó szavazóbázisa, illetve ellentábora, és mekkora azok száma, akik még nem döntötték el, kire fognak szavazni. Ennek alapján kötnek koalíciót, ha szükséges.

Ezt figyelve az volt az érzésem, hogy Magyarországon, és talán más közép-kelet-európai új demokráciákban sem taktikázunk választópolgári hatalmunkkal eléggé. Sokan azért nem, mert civilként a politizálást (társadalmi ügyekben tett politikai állásfoglalást) nem is érzik feladatuknak: szolgáltatást nyújtanak, vagy puha érdekérvényesítést csinálnak, a döntéshozók befolyásolása pedig a színfalak mögött zajlik.

De azok a civil szervezetek sem teszik ezt eléggé, akik konfrontatívan lépnek fel a hatalommal szemben, és nyomást gyakorolnak a döntéshozókra. Ehhez képest itt az USA-ban olyan példákat láttam, hogy egy levélíró, vagy telefonálós akcióknál a civilek egyszerűen deklarálták: én önre szavaztam, vagy még nem döntöttem el, kire szavazok, de ezzel a bizonyos lépésével nem értek egyet; vagy úgy demonstráltak erőt, hogy egy tüntetésen hangsúlyozták, milyen érdekcsoportot tömörítő szervezet és hány ember nevében beszélnek.

A szavazójog az állampolgárok kezében eszköz és hatalom. Van, hogy egy kirekesztett csoport elég nagy ahhoz, hogy önmagában erőt képviseljen, van, hogy olyan csoportokkal lép koalícióra, akik számítanak az adott döntéshozónak.

A választások előtt minden amerikai közösségi szervezet kampányt folytat azért is, hogy a történelmileg alulreprezentált csoportokat regisztrálja, és szavazásra buzdítsa. (Az USA-ban - ellentétben Magyarországgal - nem vezetnek átfogó szavazói adatbázist, ezért van szükség a szavazói regisztrációra.) Fogadószervezetem, a Virginia Organizing például több tízezer embert telefonált végig a választás előtti hónapokban. (A választói regisztrációs kampányról, illetve a Demokrata Párt és a közösségszervezés agendája közötti átfedésekről bővebben itt olvashatsz.)

A választói regisztrációval kapcsolatos szigorítások ellen tüntetnek.
Forrás: TPM
Annak átgondolása, hogy Magyarországon civilként mennyire lehetünk politikai lények (vagy mennyire kell azzá válnunk) a szavazói jogok mérhetetlen csorbítása miatt aktuálissá vált. A pártoktól való elhatárolódás természetesen alapvető: megalkuvás nélkül, mindig ugyanolyan vehemenciával kell számon kérni az éppen aktuális hatalmat. A kooptálódás veszélye szintén fennáll: a törvényalkotást kívülről akarjuk kritizálni, az erős közösségi vezetők establishment-be való beolvadása nélkül. De beleszólást akarunk a döntéshozatalba. Ezért politizálunk (társadalmi ügyekben nyomást gyakorlunk a döntéshozókra), és nem pártpolitikai alapon.

Ám ezen túl egy kampányban választóként számolunk magunkkal? Taktikázunk azzal, hogy a hajthatatlan politikusok azért fognak meghajolni, mert pozíciójukban érzik veszélyeztetve magukat, szavazóbázisuk apadását féltik (vagy az opportunisták azért állnak mellénk, mert növekedést remélnek)? Gondolunk-e arra, hogy egy népes demonstráción hogyan tudnánk a különböző érdekcsoportokat jól láthatóvá tenni? Hogy a nagyon különböző érdekcsoportokon átnyúló szövetségben a koalíciós partnerek hangsúlyozhatnák, hány embert és mennyire különböző elveket képviselnek? Civilként továbbá biztathatjuk a történelmileg alulreprezentált csoportokat a legalapvetőbb politikai joguk érvényesítésére? Rendezhetünk képzéseket, beszélgetéseket, közösségi összejöveteleket szavazás témában?

Annak, hogy Magyarországon számos politikus szeretné kisajátítani a pártpolitikának a "választópolgárt", ékes példája volt Vadai Ágnes szereplése egy nem is olyan régi televíziós vitában: azt kéri számon beszélgetőpartnerétől, Juhász Pétertől, hogy ha nem akar pártot alapítani, miért beszél választópolgárokról, illetve társadalompolitikai célokról. Függetlenül attól, hogy a Milla pártot alapít vagy sem, az lenne a helyes társadalmi berendezkedés, ha csak a pártok számolhatnának választópolgári értelemben a civilekkel? A civilek osszák az ételt, próbálkozzanak a petícióikkal, és ugráljanak néha egy minisztérium előtt, választópolgárrá meg csak akkor váljanak, ha egy párt szólítja meg őket?

Olvasd el angolul.

Tuesday, October 23, 2012

Az utolsó stoptábla - Az állampolgári részvétel kézikönyve című kiadvány margójára

Romák és szövetségeseik tüntetnek a
Jobbik ellen 2012. okt. 17-én. Forrás: BT
Miért hasznos közösségszervezésről beszélnünk Magyarországon egy olyan társadalmi pillanatban, amikor éppen széles körű civil összefogás van bővülőben? Miért beszélünk újként a közösségszervezésről, amikor rengeteg dinamikus, budapesti, illetve vidéki szerveződés volt és van is? Mi ez, ha nem közösségszervezés?

A közösségszervezés nem keverhető össze a közösségfejlesztéssel, bár gyökereiben és eszközeiben sok szempontból vannak átfedések.(1) A koalícióépítés, a kampánykoordináció vagy az aktivistakoordináció szervezés, de nem közösségszervezés, bár ezeket a módszereket a közösségszervezés mind használja. Miben új a közösségszervezés?

Kiépült szerveződési infrastruktúrát!

A közösségszervezés során azok az emberek, akiknek nincsen lehetőségük beleszólni a döntéshozatali folyamatokba, a társadalmi változás és az igazságtalan hatalmi egyenlőtlenségek átrendezése érdekében nem hierarchikus és nem feltétlenül jogi, hanem strukturális értelemben vett szervezeti keretek között állampolgári csoportokat alakítanak. A közösségszervezés szerint a társadalmi és gazdasági igazságtalanságok eredője a társadalmi csoportok közötti hatalmi és erőforrásegyenlőtlenségekben keresendő(2), ezért a közösség tagjai végső soron a hatalom és az erőforrások igazságosabb újraelosztása érdekében szerveződnek, a döntéshozatali folyamatok befolyásolásán keresztül a demokrácia eszközeivel. A közösségszervezés csillaga a valódi demokrácia, a méltóság, és a szövetséges társadalmi csoportokkal való összefogás.

A közösségszervezés tehát hagyományosan az emberi jogok mentén definiált társadalmi igazságosság jegyében tematizálódik, ezért a csoportok sokszor azok részvételével, lehetőleg irányításával működnek, akik társadalmilag kiszolgáltatott, elnyomott helyzetben vannak, de minden esetben azokkal együtt, akik az ügyben közvetlenül érintettek. (Ezért nem tekintjük közösségszervezésnek azt, amit a Magyar Gárda vagy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, vagy amit a Tea Party csinál, mert elveiben nem, csak módszereiben emlékeztet a közösségszervezésre.)

Az állampolgári részvételen keresztül tehát az alapvető cél, hogy a kirekesztett társadalmi osztályok, illetve a sérülékeny (etnikai, nemi, vallási, gazdasági alapon, illetve szexuális hovatartozása, életkora vagy fogyatékossága miatt diszkriminált) csoportok demokratikus taktikákkal elég hatalmat szerezzenek ahhoz, hogy befolyásolni tudják a döntéshozókat.(3) A kiegyenlítetlen hatalmi helyzet okán hangsúlyosak a konfrontatív stratégiák.

A csoport képviseletében tehát a közösség tagjai lépnek a döntéshozók és a média elé. Nem vagy nem csak a professzionális civil, hanem a demokrácia gyakorlásából kívülrekedt csoportok képviselői. Etnikai, nemi vagy más tekintetben vett kisebbség esetén nem csak az elit vagy a középosztálybeli értelmiség tagja. Erre azért nyílik lehetőség, mert a közösségszervezés folyamatában nagy hangsúly helyeződik a közösségi tanulásra, vagy ha úgy tetszik, a perifériára szorult csoportok állampolgári eszköztárának növelésére: például az egymástól való tanulásra a társadalmi kérdésekről és a szociális rendszerről, belső képzésekre a médiában való szereplésről, helyzetgyakorlatokra a döntéshozókkal való találkozáshoz, vagy a kommunikációs kultúra fejlesztésére.

Ebben a folyamatban a közösségszervező szerepe, hogy megismerje a közösség (szomszédság, vallási gyülekezet, intézmény, hasonló ügyben érintett emberek érdekközössége) tagjait, illetve - elsősorban az ő elmondásukon keresztül - a közösség problémáit, és megtalálja és támogassa azokat a tagokat, az ún. közösségi vezetőket, akik képesek demokratikus keretek között, a közösség érdekeit szem előtt tartva egy csoport alapításában segédkezni, illetve koordinálni. A közösségszervező tulajdonképpen a csoporttá válást, a nyomásgyakorlást, a közösségi tanulást facilitálja, illetve ennek válik tevőleges alakítójává, és a közösségi vezetőkkel együttműködésben segíti a csoport demokratikus fejlődését. Az, hogy a közösség minél több tagja tanuljon bele a közösségi vezető szerepbe, a közösségszervezés során döntő jelentőségű a szervezeti keretek erősödéséhez, és a csoport demokratikus úton való bővüléséhez.

Koalíciós formák a közösségszervezésben

Ilyen típusú állampolgári szerveződések sokféle környezetben létrejöhetnek, és mindegyik más stratégiát kíván. A szomszédság alapú közösségszervezésben a közösségszervező a különböző szomszédságokban keresi a leendő közösségi vezetőket, tárja fel a szomszédság számára fontos ügyeket, facilitálja a csoportalapítást, a nyomásgyakorlást, a közösségi tanulást, majd a létrejött szomszédsági alapú szerveződések között az összefogást (ld. a Virginia Organizing munkáját vagy az itt, illetve itt felsorolt példákat). A közösségszervező nem a semmiből kezd el építkezni: támaszkodik a korábbi vagy futó kezdeményezésekre, szervezetekre, ezek vezetőire, illetve tagságára, vagy kiforratlan szerveződési formákra, valamilyen struktúrára, ami megragadhatóvá teszi a közösséget. A közösségszervező értelemszerűen a szomszédság, a gyülekezet, vagy az intézmény néhány tagjának beleegyezésével, vagy felkérésével kezd el szerveződni.

A gyülekezeti alapú közösségszervezésben a közösségszervező a társadalmilag inaktív, illetve széthullott gyülekezeteket szervezi élő és befogadó hitközösségekké, vagy akár a felekezeteken átívelő együttműködésüket facilitálja egy bizonyos társadalmi ügyben. Ennek előzménye általában, hogy a lelki vezető vagy a hívek közül néhányan felismerik, hogy gyakorlatukban és tagságukban elidegenedtek azoktól az emberektől, akik a társadalmi igazságtalanságokat elszenvedik. Vagy szeretnének a társadalmi kérdések megoldásában (még inkább) tevőleges szerepet vállalni, esetleg más közösségekkel együttműködésben. A közösségszervező itt azt a folyamatot facilitálja, hogy a hitközösségben közös döntés és cselekvési terv szülessen arról, hogy a gyülekezet hogyan válhatna gyakorlatában is relevánssá a társadalmilag kirekesztett csoportok számára, hogyan vonhatnák be őket a gyülekezetbe, és működhetnének velük együtt lehetőleg egalitáriánus alapon a társadalmi változás érdekében. Vagy hogyan erősíthetnék egymás törekvéseit más felekezetekkel együttműködésben (ld. a Back of the Yards-ot vagy a DART-ot).

Az intézményi alapú közösségszervezés a fentiekhez hasonlóan történik: a közösségszervező egy bizonyos ügy mentén az intézményeket szervezi közös platformmá, illetve az intézmények tagjaival, és a velük kapcsolatban lévő társadalmilag elnyomott csoportokkal csinálja végig a közösségszervezés folyamatát (ld. Chicago Coalition for the Homeless vagy a Back of the Yards-ot).

Az ügy alapú közösségszervezés pedig egyrészt lehet olyan embereknek a megszervezése, akik egy ügyben (lakhatás, egészségügy, bevándorlás, stb.) személyesen érintettek, de nem egy szomszédságban laknak, és nem is ugyanazon intézmény vagy gyülekezet tagjai. Jelentheti továbbá többféle típusú (szomszédsági alapú, gyülekezeti alapú, intézményi alapú, ügy alapú) csoport összefogásának megszervezését (ld. a Kentuckians For The Commonwealth példáit itt és itt, akik a szénbányák közelében élő helyieket, a középiskolásokat, a művészeket, a civil szervezeteket, stb. szervezik meg az Appalache-hegységet pusztító bányászati technikák beszüntetése érdekében vagy az Iowa CCI-t a farmerek és a bevándorlók közötti együttműködésben).

A közösségszervezés tehát egy széles társadalmi bázisra épülő, erős és demokratikus szervezeti kereteken nyugvó társadalmi összefogás letéteményese lehet, ahol a szegény és elnyomott csoportok ugyanolyan határozott és átütő hangon képesek megszólalni, mint az ő érdekeiket őszintén szem előtt tartó civilek. Továbbá, amellett, hogy saját szomszédságukban, illetve életükben is javulást akarnak elérni, - a fejlesztésen túlmutatóan - rendszerszintű változásért is küzdenek. A lokális-országos szint összekapcsolásának köszönhetően tehát a közösségi szervezetek – ideális esetben – nem vesztik el a kapcsolatot a helyi ügyekkel és érdekekkel, megfelelő egyensúlyt tudnak tartani a lokális, a regionális, illetve az országos szintű célok között, miközben erejüket stratégiailag is jól be tudják csatornázni.

A kézikönyv margójára: "Az utolsó stoptábla"(4)

Az állampolgári részvétel kézikönyve. A közösségszervezés mint az állampolgári részvétel erősítésének egyik eszköze című kiadvány egyike azon kevés anyagoknak, melyek a közösségszervezésről a kelet-közép-európai régió kontextusában beszélnek. Éppen ezért hiánypótló, hogy az itt folyó kezdeményezések közül összegez és bemutat néhányat, és ezek alapján rövid áttekintést nyújt a közösségszervezés legalapvetőbb lépéseiről. Ennek, és az ezt megelőző évek munkájának köszönhetően válhatott egyre több országban ismertté a közösségszervező módszer. Ha azonban egy olyan aktivista szemével próbáljuk olvasni az anyagot, aki nem ismeri a közösségi intervenciónak ezt a formáját, a példák többsége alapján olybá tűnhet számára, mintha a közösségszervezők minden ambíciója kimerülne a városszépítésben és a városfejlesztési projektekben. A kilencből hat állampolgári csoport (illetve közösségszervezője) olyan követeléseket fogalmazott meg a döntéshozó felé mint a szomszédságokat összekötő híd lerombolása helyett egy új építése, a környezetbarát és olcsó szeméttárolás megoldása egy bérlakástömbben, parkolóhelyek kialakítása, utcatakarítás, a park- és játszótérépítés, a sétálóövezet megőrzése egy tervezett benzinkút ellenében, a szemételszállítás megoldása, egy sportközpont, illetve egy buszmegálló felújítása. Három esetben jelent meg más jellegű követelés: a munkanélküliek, illetve a közmunkások helyzetének javítása, a hajléktalanság megszüntetése a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalásán és a szociális bérlakásrendszer kiépítésén keresztül, illetve az orvosi eszközök vásárlása egy falusi kórházba.

Természtesen az előző példákban azért választottak "kis és könnyen megnyerhető ügyeket", mert ezen keresztül az állampolgárok várhatóan gyakorolják a nyomásgyakorlást, és a győzelem okán növekedhet az állampolgári részvétel. Mégis, a leírások alapján olybá tűnhet, mintha a közösségszervezés "öncélú" lenne, azaz minden stratégia és távlati elképzelés nélkül, pusztán az állampolgári részvétel növelése érdekében zajlana a munka (pedig feltételezhetően nem ez volt a szerzők szándéka). Habár többé-kevésbé mindegyik példában megjelenik a szegényebb társadalmi osztályok, illetve a legsérülékenyebb csoportok bevonására tett kísérlet, az MSZEH és az AVM példáin kívül nem válik világossá, hogy a többi kezdeményezés közösségszervezője szerint a választott ügyek hosszú távon hogyan szolgálnák a rendszerszintű társadalmi változást és az igazságtalan hatalmi egyenlőtlenségek átrendezését, ami megkülönbözteti a közösségszervezést a közösségfejlesztéstől. Márpedig pusztán a növekvő állampolgári aktivitás önmagában nem feltétlenül vezet a hatalmi viszonyok átrendeződéséhez. Amikor egy új térségben próbáljuk kikristályosítani és megszerettetni ennek a közösségi intervenciós formának a módszertanát, segítség lenne a módszer elveit és hosszú távú társadalomformáló lehetőségeit egyértelműsíteni.

A közösségszervezés hagyományában továbbá nagy hangsúlyt kap az, hogy egy új állampolgári csoportnak "kis és könnyen megnyerhető" üggyel érdemes kezdenie - tehát olyannal, ami nem távlati célokkkal kecsegtet, és nem okoz ellentmondást a formálódó csoport számára (ehhez ld. az Alinsky-féle közösségszervező stratégiát). Ez a stratégia a kiadványban is elég határozottan körvonalazódik, amikor a csoportok a szeméttárolás vagy -elszállítás megoldása, parkolóhelyek kialakítása, utcatakarítás, vagy buszmegállófelújítás, stb. körül fogalmaztak meg követeléseket. A közösségszervezés hagyományában hangsúlyos továbbá, hogy ezeket az ügyeket - demokratikus formában - a közösség határozza meg. Az érvelés úgy szól, hogy a gyors sikerélmény lendületet adhat a szervezet fejlődésének, a győzelem felmutatásával pedig növekedhet a tagság, ami egy nagyobb kampányhoz elengedhetetlen.

Ez önmagában mind logikusnak tűnik, mégis nagyon félrevihet. Gary Delgado (amerikai kutató, egyetemi előadó, aktivista, az ACORN egyik alapítója és közösségszervezője) 1998-as cikkében (The Last Stop Sign) idéz fel egy történetet, amikor egy közösségszervező (a Saul Alinsky alapította Industrial Areas Foundation közösségszervezője) azt mondta neki, hogy új-mexikói, tehát az USA déli határállamában lévő szervezetükben azért nem foglalkoznak bevándorlási kérdésekkel, mert ez az ügy egyszer sem merült fel a tagok között. Mivel a közösségszervező fehér, azaz fehér európai-amerikai férfi volt, a tagok pedig latin-amerikai származásúak, Delgado valószínűleg jogosan veti fel annak lehetőségét, hogy ez az ügy egyszerűen a származásbeli különbségekből fakadó (kezdeti) bizalomhiány miatt nem jött elő, annak ellenére, hogy az ügynek nyilvánvalóan van relevanciája a közösség életében. Mennyiben a közösségszervező felelőssége, hogy felhozzon egy témát? - teszi fel a kérdést Delgado, és egy példával válaszol. A kaliforniai hatóságok el akarták venni egy leszbikus nőtől a gyerekét. A szomszédsági szerveződés annak hatására karolta fel az esetet, hogy a szervezet igazgatónője kiállt az ügy jelentősége mellett az elnökségnél. Az igazgatónő leszbikus volt. Itt tehát a közösségszervező befolyásolta az események menetét, hidat képezett a csoport és a leszbikus anyuka, vagy inkább a szomszédság és az LMBT ügy között, és a közösség tagjai számára értelmezhetővé és befogadhatóvá tett egy olyan esetet, amitől eleinte talán idegenkedtek.

A döntéshozók sokszor azáltal érvényesülnek, hogy etnikai, nemi, osztály, stb. alapon egymásnak ugrasztják az elnyomottak csoportjait: a cigány segélyen élőket a nem cigány elszegényedett népességgel, a lakásszegényeket a hajléktalanokkal, a vallásosakat a melegekkel, és általában a társadalmilag perifériára szorult csoportokat az adófizető középosztállyal, miközben adójukból az állam valójában elenyésző összeget költ szociális segítségnyújtásra. Ezek az ellentmondások a közösségszervezés során elkerülhetetlenül felmerülnek. Továbbá azért, mert valaki elnyomott, még nem biztos, hogy ő maga nem nyom el másokat, gondolok itt pl. a partnerkapcsolati erőszakra, vagy az állatok ellen tanúsított agresszióra. A hosszú távú társadalmi változáshoz a közösségszervezőnek fel kell vállalnia az ellentmondásos ügyeket és a "hermészi" hídépítő szerepet.

Valóban az a hatékony stratégia, ha egy új szervezet esetében mindenáron ragaszkodunk a "kis és megnyerhető ügyekhez", a parkokhoz, a stop táblákhoz? Az elmúlt évtizedek közösségszervező gyakorlatában valóban sikerült volna áthidalni a kis és megnyerhető célok és a nagy és jelentős társadalmi célok közötti szakadékot? Valóban elvezet ez minket a hosszú távú társadalmi változáshoz? - folytatódnak Delgado kérdései a fentiekkel összefüggésben.

Az alulról szerveződő jobboldali csoportok, mondja, akik be akarják szüntetni az abortuszt, és elnyomnák a melegeket, soha nem szerveződtek azért, hogy stop táblájuk legyen. Ezek a csoportok, teszi hozzá, feltehetően tudják, hogy közösségszervezni legjobban a mélyen ellentmondásos ügyek körül lehet. Delgado ezzel még véletlenül sem eldobni akarja a hagyományos közösségszervező módszereket: az alulról jövő közösségi vezetők képessé tételét, a széles demokratikus bázisra épülő szerveződést, vagy a közösségi tanulást, aminek segítségével a kiszolgáltatott emberek bebizonyíthatták, hogy ugyanúgy képesek érthetően artikulálni a problémáikat, és nincs szükségük felkent szakértőkre. A valódi győzelmeket sem akarja megtagadni: a szociális bérlakásrendszer fejlesztését, az iskolai reformokat, az adórendszer átalakítását. Mindemellett Delgado azt állítja, hogy a közösségszervezés sokszor "félreértelmezi a "győzelem" fogalmát" és "szinte teljesen különálló világban létezik a vele párhuzamos progresszív aktivista mozgalmi valósághoz képest", amely - szerinte - kiemelkedően jelentős eredményeket mutatott fel (nőmozgalom, melegmozgalom, bevándorlómozgalom, stb.).

A közösségszervezés egyik lényege és érdeme, hogy a módszeren keresztül olyan közösségi infrastruktúra építhető ki, ami adott esetben egy mozgalom megszületését is megalapozhatja, vagy aládolgozhat egy mozgalomnak (ld. a National People's Action tevékenységét az Occupy mozgalom kapcsán, illetve utóéletében). Természetesen a Delgado által üdvözölt progresszív aktivista mozgalmak sem tudtak volna a maga teljességükben kivirágozni, amennyiben nincs az a közösségi infrastruktúra, ami alapján a résztvevők mobilizálni tudták egymást. És természetesen ennek érdekében elengedhetetlen, hogy a szomszédsági szerveződések kevésbé látványos, kisebb célokért is küzdjenek, hogy kialakuljon a csoportidentitás és ne legyen új jelenség az állampolgári részvétel. Ezzel együtt fontos, amit Delgado még 1998-ban mond, hogy "amennyiben a hagyományos közösségszervezés az ezredfordulóra társadalomformáló erővé akar válni, proaktívan kell viszonyulnia a rasszokat, a társadalmi osztályokat és a nemeket érintő kérdésekhez, a vállalkozások koncentrációjához, és a határokon átnyúló gazdasági összefüggésekhez".

Éppen ezért azt gondolom, hogy amikor közösségszervezésről beszélünk, különösen kelet-közép-európai országokban, ahol ennek a közösségi intervenciós formának a módszertanát most próbáljuk kikristályosítani, nagyon fontos, hogy el legyenek magyarázva a közösségszervezésben rejlő rövid és hosszú távú lehetőségek (helyi-regionális-országos összefogás, etnikai, nemi, felekezeti, társadalmi osztályhatárokon átnyúló összefogás, mozgalmat megalapozó közösségi infrastruktúra kiépítése), a közösségszervezés elveit (a társadalmi igazságosság jegyében a sérülékeny csoportok megszervezése), a közösségi vezetők szerepe és fejlődése, a közösségi tanulás és a belső képzések jelentősége, stb., és a gyakorlati példák ezek mentén, stratégiai keretben legyenek tálalva.

Továbbá segítség az is, ha megkülönböztetjük a közösségszervezést a közösségfejlesztéstől azzal együtt, hogy mindkét közösségi intervenciós módszer lehet hatékony stratégia. Az, hogy mikor melyiket érdemes alkalmazni, függ a közösség összetételétől, a belső hatalmi dinamikától, a döntéshozókkal való kapcsolat minőségétől, attól, hogy a döntéshozó egy adott ügyben alapvetően nyitott-e arra, hogy a legsérülékenyebb csoportok érdekeit is számításba vegye, vagy a hatalmi viszonyok annyira kiegyenlítetlenek, hogy elengedhetetlen a konfrontáció, stb. Két szomszédságot összekötő híd, út, vagy egy park, vagy parkolóhely, stb. kiépítése lehet közösségfejlesztés, és lehet közösségszervezés is. Az akció nem attól válik közösségszervezéssé, hogy növeli az állampolgári részvételt (mivel a közösségfejlesztés célja is ez), hanem amiatt, mert a csoportnak azért fontos az a híd, út, park, vagy parkolóhely, mert ezzel egy lépést tesz az igazságtalan hatalmi viszonyok átrendezéséhez (kis és megnyerhető célok tehát, de stratégiai jelentőségük van a csoport életében): mert a híd vagy az út egy szegény és egy középosztálybeli szomszédságot köt össze, és a szegényeknek bejárásuk lesz a középosztálybeli negyedbe, és hozzáfésérük újabb szolgáltatásokhoz, vagy mert a park és a parkolóhely kialakításán - illetve a belső képzéseken, azaz a közösségi tanuláson - keresztül az állampolgári csoport előtt világossá válik az, hogy az ő szomszédságukban az erőforrások egyenlőtlen elosztása miatt nem volt park vagy parkolóhely. A győzelemmel együtt ez a felismerés fogja továbblendíteni a csoportot abban, hogy új célok és új küzdelmek szülessenek.

A monarchiák és a diktatúrák történelmi múltjával épülő új közép-kelet európai demokráciák életében valóban kulcsfontosságú az állampolgári részvétel erősítése, az együttműködés, az egymás felé nyitás gyakorlása. Azonban a kirekesztő nacionalizmus, vagy a sérülékeny csoportok érdekeit nem előtérbe toló döntéshozók, a gazdasági kizsákmányolás vagy a szélsőjobb térnyerésének árnyékában lehetünk elég bátrak és elég türelmetlenek ahhoz, hogy a hosszú távú társadalmi változás érdekében nagyobb célokat lőjünk be, anélkül, hogy szem elől veszítenénk a közösségszervezés tudatos szervezetépítő stratégiáját pl. a közmunkások mobilizálásával a szegény munkások kizsákmányolásának megszüntetését, vagy a hajléktalan emberek mobilizálásával a szociális bérlakás-rendszer kiépítését (a kiadványban szereplő MSZEH és AVM céljai).

És egy amerikai példa - a szervezetelméletet kedvelőinek...

A közösségek helyi és országos szintű érdekeit egyszerre érintve szerveződni, mindkét szinten mobilizálni természetesen nem könnyű. Annak a szervezetnek a modellje, aminél az elmúlt egy évemet töltöttem, iránymutató ebből a szempontból. A szomszédsági és az intézményi alapú közösségszervező modell sok szervezetnél együtt érvényesül, de a Virginia Organizing-nál talán még hangsúlyosabban. A Virginia Organizing-nak 12 csoportja van Virginia állam 12 városában, amelyek többnyire azért lettek kiválasztva, mert egy-egy régióban stratégiai központnak számítanak, illetve nagy a szegényebb szomszédságok aránya. A közösségszervezők helyben élnek, van, hogy helybéliek, van, hogy a településre költöztek a szervezet felkérésére. Minden városban általában egy csoport van, a tagok lehet, hogy közösségi vezető szerepet töltenek be szomszédságukban, vagy más szervezet tagjai vagy vezetői is, vagy csak egyszerűen közvetlen családjuk képviseletében érkeznek.

Az állami szintű kampányokban (egészségügy, bevándorlás, anti-diszkrimináció, költségvetés és adóreform, állampolgári részvétel, büntetett előéletűek szavazathoz való joga, gazdasági igazságosság, stb.) a Virginia Organizing csapata építi a koalíciót más civil szervezetekkel. Lokális, városi szinten pl. a házak szigetelésére fordítható állami források felhasználásán keresztüli munkahelyteremtő programért, vagy a színes bőrű emberek nagyobb arányú részvételért az önkormányzati menedzsment pozíciókban futnak kampányok.


-------------------------------

(1) A közösségfejlesztés és a közösségszervezés talán abban különbözik leginkább egymástól, hogy míg a közösségfejlesztés szerint a gazdasági és a társadalmi egyenlőtlenségek alapvető oka, hogy a közösségek elvesztették jártasságukat a közös problémamegoldásban, az elidegenedés miatt eltűntek az önsegítő mechanizmusokok, a közösségszervezés szerint az igazságtalanságok eredője a társadalmi csoportok közötti hatalmi és erőforrásegyenlőtlenségekben keresendő. A közösségfejlesztésben ezért a közösség tagjai közötti együttműködés erősítésén, a közösségi kompetenciák aktivizálásán és a közös problémamegoldáson van a hangsúly, miközben a résztvevők konszenzus útján a döntéshozót is igyekeznek megnyerni elképzeléseiknek. A közösségszervezés ezzel szemben a megoldást a hatalom és az erőforrások igazságosabb újraelosztásában látja, ennek érdekében a közösség tagjai azért fognak össze, hogy a döntéshozatali folyamatokat befolyásolják, amiben a kiegyenlítetlen hatalmi helyzet okán nagy hangsúlyt kapnak a konfrontatív stratégiák. (Jack Rothman (1995): A közösségi intervenció megközelítései)
(2) A közösségszervezés többek között a nőjogi mozgalomban, az abolicionista mozgalomban, a munkásmozgalomban, a settlement mozgalomban, illetve Saul Alinsky közösségszervező tevékenységében, az afro-amerikai polgárjogi mozgalomban, és a mexikói-amerikai mezőgazdasági munkások mozgalmában találja meg gyökereit. A közösségszervezés módszertanának alapjait Alinsky dolgozta ki, ami az azóta eltelt közel egy évszázad tapasztalatai alapján gazdagodott.
(3) Természetesen a középosztály megszervezése is lehet stratégiai cél. Alinsky 1972-ben, halála előtt a középosztály megszervezésében látta a potenciált. Szerinte a középosztály a fogyasztói társadalomban valójában szánalmasan félrevezett és alávetett állapotban él, és mivel széles társadalmi rétegről van szó, a rendszerszintű változáshoz hasznos játékos lehet. (Playboy Interview, 1972) A végső cél azonban ugyanúgy a perifériára szorult csoportok helyzetbe hozása. Amikor Alinsky 1959-ben Chicagoban a Southwest Side-on élő fehér amerikaiak részvételével megszervezte a Provisional Organization for Southwest Community-t, valódi célja az volt, hogy a negyedben uralkodó rasszista hangulatot csökkentse, kialakítson egy párbeszédet az afro-amerikai és a fehér közösségek között, és lehetővé tegye az afro-amerikaiak békés beköltözését a negyedbe. Utólag azonban megkérdőjelezte ezt a stratégiát. Továbbá, az Iowa CCI egyrészt a fehér amerikai családi gazdálkodások körében szerveződik a nagyüzemi mezőgazdasági vállalkozások ellen, másrészt a munkáltatóik által kizsákmányolt latin-amerikai bevándorló munkásokat szervezi. A szervezet stratégiája alapján a közös szervezeti tagság lehetőséget ad a két csoportnak a közeledésre. Amikor a Rural Organizing Project befogadó közösségekről beszél, akkor a középosztálybeli szomszédságok megszervezése a bevándorlók jogainak érvényesítése miatt lesz cél.
(4) "Az utolsó stoptábla" címszóban a blogbejegyzésben idézett Gary Delgado cikk címét vettem át. (Gary Delgado (1998): The Last Stop Sign, elérhető online: http://www.nhi.org/online/issues/102/stopsign.html)

Olvasd el angolul.

Jövő hétfőn: Ki jöhet be és ki számít fehérnek? - Bevándorlók szerveződése most és régen.

Wednesday, October 17, 2012

bővülő... források

Online hozzáférhető szakirodalom a közösségszervezés elméletéről

COMM-ORG Tanulmányok, cikkek és archívumok (angolul)
A közösségszervezés elméletéről és gyakorlatáról, mozgalmakról és közösségszervezőkről (nagyon sok! :)

COMM-ORG Tematikák bibliográfiával (angolul)
Rengeteg irodalomjegyzék egyetemi oktatóktól és gyakorló civilektől: közösségfejlesztés, közösségi infrastruktúra, közösségszervezés, közösségszervezés és oktatás, közösségszervezés és globalizáció, közösségi alapú rehabilitáció és közösségi részvételen alapuló tudásmegosztás (service learning), közösségszervezés és szociális munka, részvétel és tervezés, környezeti & élelmiszer igazságosság, társadalmi mozgalmak, város, és mások
http://comm-org.wisc.edu/co/?q=node/6

COMM-ORG Akciókutatás & Adatgyűjtés (angolul)
Közösségi intervenciós stratégiák
Akciókutatás, részvételi értékelés, populáris nevelés, közösségi-egyetemi partnerségek, cégeket kutató szervezetek, közösségi bevonáson alapuló adatgyűjtés és közösségi adatfelhasználás - Földrajzi Információs Rendszer (Geographic Info Systems), közösségi bevonáson alapuló adatgyűjtés és közösségi adatfelhasználás - adatbázisok
http://comm-org.wisc.edu/co/?q=node/20

Közösségi Kapcsolat Alapítvány Közösségi Adattár közösségfejlesztésről (magyarul)
A "Kiadványok" résznél
http://kka.hu/

David Harvey Dolgozatok, előadások: baloldaliság és város (angolul)
Szerveződés az antikapitalista átmenetért - http://davidharvey.org/2009/12/organizing-for-the-anti-capitalist-transition/
Olvassuk Marx Tőkéjét - http://davidharvey.org/

Joshua Kahn Russell blog Cikkgyűjtemény: előjog, hatalom, rassz, környezeti igazságosság, osztály, gender (angolul)

Training For Change Cikkgyűjtemény (angolul)

Segédanyagok a közösségszervezés gyakorlatához (angolul)

Shell Trapp: Basics of Organizing (könyv)
A közösségszervezés csínja-bínja és alapvetései a National People's Action alapító tagjától

Joshua Kahn Russell Aktivista kézikönyvek, jótanácsok, segédanyagok
Erőszakmentes direkt akció és polgári engedetlenség, hogyan taktikázzunk, stratégiai útmutatók, facilitálás, szervezés, média, bevonás

Virginia Organizing Közösségszervező eszközök, gyakorlatok
Olvasói levél a szerkesztőnek, találkozás döntéshozóval, hogyan szervezzünk kampányt a tisztességes bérért, hogyan vezessünk le egy találkozót, stb. 

Virginia Organizing Találkozók otthonunkban
Kis körben, szomszédokkal, otthonunkban szervezett találkozók lebonyolítása

Rural Organizing Project Csoportalakítás, csoportépítés és -strukturálás
Kapacitásépítés, növekedés, koordinátori csoportok, adatbázis, kapacitás-értékelés, demokráciai háló, irányított beszélgetések a "nappaliban"

Rural Organizing Project Befogadó közösségek építése

Rural Organizing Project Beszélgetések a nappaliban
Irányított beszélgetések megszervezése kis körben, otthonosan

The 99% Spring Médiahasználat tippek
Általános jótanácsok

Journal of New Organizing Online szemináriumok
Témák: szervezés és irányítás, szavazói kapcsolatfelvétel, online közösségszervezés, kampánykoordináció, adatkezelés, szavazói regisztráció, órák a GOTV Center-től, az NGP VAN-tól, képzők képzése

The 99% Spring Kampány segédanyagok Occupy aktivistáknak
Segédanyagok: Bankok és gazdaság, Cégek adópraktikái, Pénz a politikában, Az oktatáshoz való jog
Legfőbb üzenetek a sajtónak

The 99% Spring Segédanyagok erőszakmentes direkt akciók tervezéséhez Occupy aktivistáknak
Az egész napos tréning anyaga résztvekőknek - http://the99spring.com/wp-content/uploads/2012/04/full-day-participant-guide.pdf
Az erőszakmentes direkt akció lényege - http://the99spring.com/wp-content/uploads/2012/03/The-Power-of-Nonviolent-Direct-Action-Daniel-Hunter-updated.pdf

Rural Organizing Project Segédanyag a kisvárosi Occupy-hoz Occupy aktivistáknak
Kifejezetten vidéki és kisvárosban élő Occupy aktivisták számára


Közösségszervezés kézikönyvek és segédanyagok képzőknek (angolul)

COMM-ORG Kézikönyvek gyűjteménye képzőknek - Rengeteg online szeminárium, útmutató, tréninggyakorlat-ötletek, stb.

Training For Change Képzési segédanyagok - Útmutatók & tréninggyakorlat-ötletek a populáris nevelésre épülő direkt oktatási megközelítés szellemében

Southern Echo Kiút a szegénységből - A szegénység strukturális okai, politikai irányelvek megváltoztatása, stratégiai tervezés, szervezetépítés

Southern Echo A teljesítménybeli különbségek áthidalása: Oktatás - Tanulmányok és gyakorlatok hátrányos helyzetű gyermekek oktatása témában

ECON Képzési útmutató fiatalok bevonásához - Fiatalok bevonása a közösségszervezésbe

The 99% Spring Képző segédanyagok az egész napos tréninghez Occupy aktivistáknak

The 99% Spring Képző segédanyagok a fél napos tréninghez Occupy aktivistáknak


Blogok

A közösségszervezés magyarországi műhelye - http://kozossegszervezes.wordpress.com/
COMM-ORG bloggyűjteménye - http://comm-org.wisc.edu/co/?q=node/13
A Város Mindenkié - http://avarosmindenkie.blog.hu/
Város - szolidaritás - demokrácia - http://varosszolidaritasdemokracia.blog.hu/
Jogtalanul - http://jogtalanul.blog.hu/
Új Szemlélet - http://ujszemlelet.blog.hu/
Radikális szociális munkás kommentek - http://ereszem.blogspot.hu/
Zsuzsi a városban - http://zsuzsiavarosban.blogspot.com/


Folyóiratok, magazinok

COMM-ORG gyűjteménye (angolul)
AhoraNow, City Limits, GEO (Grassroots Economic Organizing) Newsletter, Journal of New Organizing, Making Waves Magazine, Shelterforce, Social Policy - The Magazine about Movements, ColorLines Magazine
Dokumentumfilmek, videók, audio, zene (angolul)

Eyes on the Prize - America's Civil Rights Movement 1954-1985
Az afro-amerikai polgárjogi mozgalom történetének átfogó bemutatása.
America's Civil Rights Years (1-6. rész). America at the Crossroads (1-8. rész).
Henry Hampton és a Blackside, elérhető a YouTube-on

Freedom Riders
Dokumentumfilm az afro-amerikai polgárjogi mozgalom egyik erőszakmentes direkt akciójáról 1961-ből, mely az USA déli államaiban érvényesítette a szegregációt felszámoló törvényeket.
Stanley Nelson, Firelight Media és a PBS, elérhető a YouTube-on

Chicano! History of the Mexican American Civil Rights Movement
A mexikói-amerikai polgárjogi mozgalom történetének átfogó bemutatása.
Quest for a Homeland, The Struggle in the Fields, Taking Back the Schools, Fighting for Political Power (1-4. rész, 1966-1972)
National Latino Communications Center és a PBS, elérhető a YouTube-on

Interjú Saul Alinsky-val
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=UrZ_mVdhzZ0#!
http://www.youtube.com/watch?v=PZ9Si5pkAqg (1967)

COMM-ORG gyűjteménye
ClipArt, Music, Video, Media in Action
http://comm-org.wisc.edu/co/?q=node/22 (elég sok link nem működik a videó részben)


Tematikus közösségszervezés

Magyarországi közösségi alapú szerveződések, fejlesztések, kapacitásépítő projektek:
Identitás és cigányság - http://www.youtube.com/watch?v=uW2qiNJqFng&feature=relatedhttp://www.sosinet.hu/2011/06/13/a-het-kerdese-nepszamlalas-vallalod-e-a-szarmazasod/ (Ide tartozunk! Népszámlálás 2011)
Jogsegély, jogtudatosság és cigányság - http://tasz.hu/romaprogram (Társaság a Szabadságjogokért)
Környezet és egészség - http://cmm.hu/http://www.istenkut.hu/indexx.php (Civilek a Mecsekért Mozgalom)
Közmunka és gazdasági igazságosság - http://www.mszeh.hu/ (Magyar Szegénységellenes Hálózat)
Lakhatás, hajléktalanság, város - http://avarosmindenkie.blog.hu/ (A Város Mindenkié)
Médiahasználat és cigányság - http://cicsero.net/hu (Cicsero Civil Csereháti Roma Hírügynökség)
Művészet, alkotás és cigányság - http://cseppgyerek.blog.hu/ (Van Helyed Alapítvány, hétesi modellprogram)
Művészet, alkotás és cigányság - http://www.bodvalenke.eu/ (Bódvalenke Freskófalu)
Occupy és gazdasági igazságosság - https://www.facebook.com/occupy.blaha?fref=tshttps://www.facebook.com/OccupyPecs?fref=ts (Occupy Blaha, Occupy Pécs)
Oktatás, gazdasági igazságosság és cigányság - http://www.dzsajbhim.hu/ (Dzsaj Bhím Közösség, Sajókazai Asszonygyülekezet)
Város, nő, család - http://www.ferencvarosiszuletes.gportal.hu/ (Írisz Családi Kör)

Amerikai közösségi szervezetek tematikus forrásanyagai:
Bevándorlók - http://comm-org.wisc.edu/co/?q=node/19 (a COMM-ORG gyűjteménye)
Bevándorlók - http://www.rop.org/category/immigrant-fairness/ (Rural Organizing Project)
Bevándorlók és mezőgazdasági munkások - http://cllas.uoregon.edu/wp-content/uploads/2010/06/PCUN_story_WEB.pdf (PCUN Oregon's Farmworker Union)
Egészség - http://comm-org.wisc.edu/co/?q=node/16 (a COMM-ORG gyűjteménye)
Élelmiszerigazságosság - http://comm-org.wisc.edu/co/?q=node/14 (a COMM-ORG gyűjteménye)
Fiatalok - http://comm-org.wisc.edu/co/?q=node/18 (a COMM-ORG gyűjteménye)
Gazdasági igazságosság és banki uzsorakölcsön  - http://archive.virginia-organizing.org/economy.phphttp://www.virginia-organizing.org/resources/12http://www.virginia-organizing.org/sites/default/files/payday-final-091410.pdf  (a Virginia Organizing gyűjteménye)
Hajléktalanság és lakhatás - http://picturethehomeless.org/publications.html (Picture the Homeless)
Igazságos adórendszer - http://kftc.org/issues/economic-justice/resources (Kentuckians for the Commonwealth)
Közösségi alapú munkahelyteremtés - http://www.campusactivism.org/server-new/uploads/acjc%20replication%20manual.pdf (Center for Community Change & Alameda Corridor Jobs Coalition)
Mezőgazdálkodás és környezeti igazságosság - http://www.northernplains.org/fact-sheets/ (Northern Plains Resource Council)
Oktatás - http://comm-org.wisc.edu/co/?q=node/17 (a COMM-ORG gyűjteménye)
Részvételi városi költségvetéstervezés - http://www.cvhaction.org/PBbriefing-April2012 (Community Voices Heard)
Szén, víz és környezeti igazságosság - http://kftc.org/issues/coal-and-water/resources (Kentuckians for the Commonwealth)
Új energia és átmenet - http://kftc.org/issues/new-energy-and-transition/resources (Kentuckians for the Commonwealth)


Szervezetek és hálózatok

A közösségszervezés magyarországi műhelye

European Community Organizing Network (ECON)

Esettanulmányok és szervezetek Közép- és Kelet-Európában, illetve Németországban
Az ECON kézikönyve az állampolgári részvételről

Locality - közösségi irányítású szervezetek hálózata az Egyesült Királyságban
és társszerveződése
Community Organisers


Adománygyűjtés, donorok

International Human Rights Funders Group Donor adatbázis
COMM-ORG Donorok listája

Joshua Kahn Russell Adománygyűjtési gyakorlatok alulról szerveződő csoportoknak (Grassroots Fundraising rész)

Monday, July 30, 2012

Munkalehetőséget! Méltányos béreket! Megfizethető közműdíjakat!


Center for Community Change. Forrás: FB
Magyarországon kevés a piaci szereplőket célzó emberi jogi kampány. Az állami szerveken rengetegszer és nagyon helyesen kérjük számon a törvények betartását és a jogok garantálását, és ebből a nyomásgyakorlásból a gazdasági szereplőknek sem kellene kimaradniuk. A sajókazai Segítő Kéz Asszonygyülekezet kezdeményezése példaértékű volt, amikor (kollektíven, 89 család képviseletében) kártyás villanyórák felszerelését kezdeményezték az önkormányzat mellett az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Nyrt.-nél. A gazdasági szereplők egy térség erőforrásaiból gyarapodnak, nyersanyagát dolgozzák fel, működésük hatással van a környezetre, állami támogatásban részesülhetnek, stb., ezért társadalmi felelősséggel tartoznak a környező településeken élő közösségek és a természeti környezet felé. Szervezett, közösségi összefogáson alapuló felelősségre vonásukra, illetve bevonásukra a gazdasági igazságosság nevében rengeteg érdekes amerikai példa akad, amik közép-európai kontextusban is útmutató lehetnek. Ezekből gyűjtöttem össze néhány példát.

1998-ban Kaliforniában közösségszervező szervezetek és szociális intézmények elérték, hogy egy államilag finanszírozott vasúthálózat-bővítő projektben a környéken élő munkanélkülieket alkalmazzák: azoknak a szegény negyedeknek a lakóit, akik házai közelében a leendő vasútvonal épült. A kezdeményezés érdemeiről és megvalósításáról annak ellenére érdemes beszélni, hogy egy elfogadhatatlan, hallgatólagos kompromisszumon alapult: a kivitelezők képzéssel és munkával kárpótolták az ottélőket cserébe azért, hogy a vasútvonal építése veszélyezteti egészségüket és rontja életminőségüket. Jóval elfogadhatóbbnak bizonyult az a kiindulópont, hogy az államilag (adópénzekből) finanszírozott projektek esetében a közösségnek is csepegtetni kell valamit. A kampányt megálmodó munkacsoport egy nyáron át toborozta a szövetségeseket, és 1997 őszére közel 40 közösségi csoport részvételével megalakította koalícióját. A szerveződés először is kutatást végzett a projektre szánt források nagyságáról, illetve az érintett szomszédságok demográfiájáról. A vasútvonal középső részének megépítését - amely az említett negyedeken futott keresztül - 750 millió dollárra becsülték, amely a várakozások szerint több mint 3 000 munkahelyet teremthetett. A bevonás több szinten zajlott: egyrészt a koalíció rengeteg közösségi találkozót szervezett a szomszédságokban, hogy velük együtt dolgozzák ki a követeléseket az építkezést bonyolító hivatal felé, illetve maguk köré gyűjtöttek szimpatizáns választott képviselőket, szakszervezeteket, és más kulcsszereplőket.

Különböző nehézségek, jogi viták, és egyezkedések után 1998 tavaszára a koalíció tető alá hozott egy megegyezést arról, hogy a hivatal az építési munkálatokra a munkaórák 30 százalékában az érintett szomszédságokban élő embereket alkalmazza, és 1 000 embernek képzési lehetőséget garantál. A hivatallal szerződő cégeknek pedig pályázataikban kellett igazolniuk, hogy betartják a megegyezés feltételeit. A kampány sikerének egyik biztosítéka az volt, hogy a koalíció már jóval az építkezés megkezdése előtt elkezdett szervezkedni, majd a program széleskörű meghirdetésében, és a munkára jelentkezők toborzásában és kiválasztásában is részt vállalt. Az ilyen jellegű megállapodást hívják "a közösség javát szolgáló megegyezésnek" (community benefits agreement). Ez olyan jogilag számon kérhető szerződés, amely egy fejlesztési projekt esetében széleskörű közösségi egyeztetésen alapul és a közösség számára előnyös feltételeket rögzít. Ha valaki kedvet kapna ilyen közösségi alapú munkahelyteremtő program megvalósításához, a Center For Community Change (Központ a Közösségi Változásért) és a koalíció kézikönyvben összegezte stratégiáját és a lebonyolítás részleteit.

Akadnak érdekes példák arra is, hogyan szerveződnek a kihasznált munkások. A Community Voices Heard (Halljuk a Közösség Hangját) szervezetnek (akik nem is olyan régen jártak Magyarországon) 2011-ben sikerült elérnie, hogy New York állam 3.000 segélyből élő embert rendes fizetés fejében, ne közmunkás státuszban alkalmazzon. Az "átmeneti munkahely program" (Transitional Jobs Program) lényege, hogy a segélyen élők átképzéssel egybekötött, közpénzekből támogatott munkát (nem segélyért végzett közmunkát) végeznek, így jóléti szolgáltatásokban is részesülnek. A program lejárta után - amennyiben nem sikerül állást találniuk - munkanélküli támogatásban (nem segélyben) részesülnek.

A United Workers (Egyesült Munkások) pedig egy közpénzekből újjáépített baltimore-i negyed dolgozói számára követelte a gazdasági igazságosságot. A felújított kikötőben nyílt vendéglátó egységek sokszor nem fizettek rendes bért a dolgozóiknak. Erre válaszul 2008-ban munkások, akik egy másik negyedben sikeresen szerveződtek béremelésért, a területet elkeresztelték emberi jogi zónának, és különböző akciók keretében irányították rá a figyelmet a dolgozók kihasználására.

A Vermont Workers' Center (Vermonti Munkások Központja) 2010-ben pedig az állami költségvetést vizsgálta meg, hogy az mennyire felel meg az emberi jogi standardoknak (a költségvetés hány százalékát fordítja az állam lakhatásra, egészségügyre, oktatásra, munkahelyteremtésre, a fogyatékossággal élők támogatására). Az Iowa Citizens for Community Improvement (Iowai Polgárok a Közösség Fejlődéséért) egyik, latin-amerikai bevándorlókból vagy leszármazottaikból álló munkacsoportja pedig a latin-amerikai bevándorló munkások kárára elkövetett jogsértések ellen szerveződik. A szervezet segít az érdekérvényesítésben a cég, illetve a hatóságok felé azoknak a kárvallottaknak, akiknek nem fizetik ki a bérét, vagy előre nem egyeztetett költségeket vonnak le a fizetésükből, stb. A szervezet a munkacsoport segítségével és az egyéni képviseleten keresztül építi bázisát.

Országos szinten fogtak össze közösségszervező szervezetek, többek között a National Peoples' Action,  a PICO és a Virginia Organizing is azért, hogy arra buzdítsák a "nagy bankok" ügyfeleit, hogy vegyék ki pénzüket bankszámláikról (okozzanak veszteséget). Az Occupy mozgalomból kinőtt Move Our Money USA kampány célja, hogy az emberek összesen 1 milliárd dollárt vegyenek ki a JP Morgan Chase-nél, a Bank of America-nál vagy a Wells Fargo-nál vezetett bankszámláikról, hiszen ezek a bankok tehetők leginkább felelőssé a gazdasági válságért. Egy másik, szintén az Occupy-hoz kötődő kezdeményezés a Save Our Home kampány, aminek keretében a szervezetek a törlesztés menetének újratárgyalását követelik a bankoktól, és így próbálják megakadályozni a kilakoltatást, elsősorban olyan esetekben, amikor alacsony jövedelműek és/vagy színesbőrű emberek otthona forog kockán.

Az utolsó példa pedig Texasból való, ahol többek között a megfizethető elektromos áramért szerveződnek alacsony jövedelmből élő, illetve színesbőrű emberek. A Texas Organizing Project olyan sort azonosított be az állami költségvetésben, amelyből az állam a rászoruló családok áramfogyasztását a jelenleginél jóval nagyobb mértékben támogathatná.

A banki díjak csökkentésért, a megfizethető közmű díjakért, vagy a munkalehetőségért és a méltányos munkabérért indított kampányok is a gazdasági jogok érvényesítésének egy lépése.

Olvasd el angolul.

Monday, April 30, 2012

Rajzold meg a saját pálcikafigurád

A kapcsolatépítés folyamatáról Joe Szakos, a Virginia Organizing igazgatója beszél.

Miért fogadna bizalmába a szomszédság? Mitől nyílnak meg a kapuk?
Joe: A közösségszervező, különösen Amerikában, sokszor olyan, mint egy ejtőernyős felderítő. Oda megy, ahova küldik. Noha előzetesen felkészül a terepről, mégsem lehet biztos abban, pontosan hol ér földet. Én ifjú közösségszervezőként Kentucky állam keleti részében kezdtem egy közösségben, amelynek közelében szénkitermelés folyt. Egyszerű suhanc voltam a szemükben, aki mit sem érthet az ő problémáikból. A közösségszervezés egyik kulcsa, hogy elnyerd a közösség bizalmát és tiszteletét. Ennek alapfeltétele, hogy bízol bennük, és tiszteled őket. Hogy alapvetően szeretsz a társaságukban lenni, minden kihívással együtt. És elfogadod, hogy a bizalom kiépítése folyamat.

Miért kezdtek el bízni benned?
Joe: Azért, mert fontos volt számomra, hogyan gondolkodnak és éreznek. Mert elsősorban figyelmet tanúsítottam irányukban. De persze előbb-utóbb ők is kíváncsiak lettek rám. Itt már nem elég az értő és aktív hallgatás. Közös témákat kellett találnunk. Elkezdtem átgondolni, mik azok az állomásai az életemnek, mik azok a pontjai a személyiségemnek, amivel kapcsolódási pontokat teremthetek a közösség tagjaival. Rögtön kettőt is találtam: szeretem a baseballt, és nagyapám bányász bevándorló munkás volt. Énképünknek, személyiségünknek sok rétege van. A közösségszervezés a kapcsolatépítés művészete is. Minden ember felé más készségünket domborítjuk ki, azt, amivel a másik ember közösséget érezhet. Ha egy akadémikus előtt akarom jó színben feltüntetni magam, akkor valószínűleg előbb-utóbb beszélgetni fogunk a publikációimról. Ez magától értetődőnek tűnik, de nagyon más és nagyon idegen közegben, ahol az emberek szókincse is más, egyáltalán nem az.

Mi segíthet a kapcsolatépítésben?
Joe: A közösséggel való találkozásokra tudatosan kell készülni. Gondold át, ki vagy. Milyen közös pontokat fedezhetsz fel a szomszédságban élők és saját magad között? Rajzold meg a saját pálcikafigurád, és gondold át, ki vagy te az ottélők szemén keresztül. És mik azok a dolgok, amik megteremtik a hidat köztetek. Ismerd meg önmagad! Miért érdekel ez a szakma? Mi a te személyes történeted? Miért zavar téged az igazságtalanság? Legyen erre olyan válaszod, amit két percben, és legyen olyan, amit öt percben is el tudsz mondani. Élettörténetünk folyton változó, személyes konstrukció. Egyes emlékképek időnként előtérbe kerülnek, megint mások új értelmezést nyernek. Tanulj abból, hogy megvizsgálod magad a közösség szemével. Értelmezd újra élettörténeted a közösségszervezés függvényében.

Olvasd el angolul.

Monday, April 2, 2012

Magamról

Női hatalom. Forrás: redux.com
2010 végén a Dalit Nők Regionális Konferenciáján vettem részt Ahmedabadban, Indiában. Több tucat indiai nővel ültem egy asztalnál, erős, elkötelezett, nehézsorsú nőkkel, akik az ország különböző falvaiból gyűltek össze. Mindegyikük az "érinthetetlenek", "a kaszton kívüliek", mai nevükön a dalitok csoportjából származott, akik a mai napig az egyik legkiszolgáltatottabb társadalmi csoport Indiában. A résztvevő nők mind bántalmazó kapcsolat vagy nemi erőszak túlélői voltak. A konferencia első fél napját bemutatkozással töltöttük. Ezek a nők sorra egymás után, büszkén osztották meg személyes történetüket arról, hogyan erősödtek meg, miként léptek ki az elnyomó, erőszakos viszonyból, és azóta hogyan szerveződnek saját falvaikban a nőket érő erőszak különböző formái ellen. Vezetők voltak, azaz olyan emberek, akik a közösség érdekeit figyelembe véve, társaikat erősítve, saját tehetségüket a közösség javára fordítva dolgoztak.

Három napon keresztül folyt a beszélgetés, az éneklés, a gondolkozás, a stratégiázás. Ekkor már néhány éve a Minority Rights Grouppal alulról jövő, közösségi alapú szerveződésekkel dolgoztunk, és egy éve kezdtük el építeni A Város Mindenkiét, hajléktalan emberek és szövetségeseik mozgalmát. Azzal az élménnyel tértem haza, hogy minél több olyan szervezetet szeretnék látni Magyarországon és a régióban, amely széles közösségi bázissal rendelkezik, amelyben az érdekvédő tevékenységen keresztül a jogsértések elszenvedői is tudást, hatalmat, és kapcsolati tőkét halmoznak fel.

2012 kivételes év az életemben: egy éven keresztül közösségszervezést tanulhatok az USA-ban egy amerikai közösségszervező szervezet, a Virginia Organizing támogatásával. Szeretném ezt a tanulási folyamatot minél több emberrel megosztani. Bejegyzéseimet elsősorban a magyar, és a közép-kelet európai közönségnek szánom. Írok a közösségszervezés irányzatairól, a gyakorlatban szerzett tapasztalataimról, közösségszervezőkről, olvasmányanyagaimról, módszerről és stratégiáról. Kérdésem: hogyan lehet minél hatékonyabban elősegíteni olyan demokratikus szerveződések elszaporodását, amelyek kirekesztett csoportokat ruháznak fel hatalommal és érdekérvényesítő erővel?

Sebály Bernadett
sebaly . bernadett KUKAC gmail . com

Olvasd el angolul.