2012-ben kezdtem el írni ezt a blogot. Az Amerikai Egyesült Államokban töltött egyéves tanulmányutam során szervezett tapasztalatokat igyekeztem itt minél szélesebb körben megosztani. Több tucat poszt született a közösségszervezés értékeiről, gyakorlatáról és azokról a közösségszervező szervezetekről, akiket megismerhettem. Hazatérésem után még futotta néhány posztra, azután teljesen elragadott a blogolástól a munka lendülete. Emlékszem arra az érzésre, "Ide nekem a világot, megjavítok benne mindent!" Ezzel a tenni akarással érkeztem haza. Sajnos a világ azóta nem lett jobb. A 2018-as Magyarországon nagyon más problémákkal nézünk szembe, mint öt évvel ezelőtt. Ezért is írok arról, hogy a 2013-as poszt óta hogyan alakul a közösségszervezés.
Röviddel a hazatérésem után, 2014-ben elkezdtem dolgozni a Civil Kollégium Alapítvánnyal (CKA) a magyarországi közösségszervezés intézményes kereteinek a lefektetésén. Először három helyen, Bőcsön (később Budapesten az Auróra Közösségi Házban), Kunbábonyban és Olaszliszkán támogattuk képzőként és mentorként közösségszervezők és közösségek munkáját. Kollégáimmal kidolgoztunk egy közösségszervező és egy közösségi vezető képzést, és így segítettünk elsajátítani az új csoportépítő és érdekérvényesítő technikákat. Erről ebben a cikkben írunk részletesen.
2015-ben megvalósítottuk első országos kampányunkat. A szegények sakkban tartását szolgáló, fakivágást szigorító jogszabályváltozásokkal párhuzamosan a kormányzat 2011-ben indította el a szociális tüzelő programot. A támogatás elosztását és mértékét tekintve látszatintézkedésről beszélhetünk, amely nem ad valós választ a háztartások energiaszegénységére. Viszont alkalmas arra, hogy enyhítse az elégedetlenséget, és szimpátiát keltsen a rászorulókban a kormányzat felé, amely jelen esetben nem használja jól a kezében lévő erőforrásokat. A támogatást számos önkormányzat megpályázta, ha csak egy-két hétre elegendő mennyiségű tűzifát is tudtak kiosztani. A jogosult települési önkormányzatok jelentős része azonban nem élt a lehetőséggel. Noha ez a program nem alkalmas a magyarországi energiaszegénység megoldására, úgy gondoltuk, mégiscsak vétek bent hagyni az államkasszában a tüzelőre lehívható támogatást. Azt láttuk, hogy a szociális tüzelő program arra is jó lehet, hogy újabb eszközt – megnyerhető ügyet és motivációt – adjon azoknak a kezébe, akik kistelepülési viszonylatban próbálkoznak közösségszervezéssel. A kampánnyal a bátor helyi roma közösségi vezetőknek köszönhetően 2 millió, illetve közel 4 millió Ft-nyi szociális tüzelőt sikerült szétosztani Borsodbótán és Olaszliszkán. Erről ebben a cikkben írunk részletesen.
Az eredményeken és az emberek szervezőerején felbuzdulva 2015-től a CKA-n keresztül egyre több településen sikerült támogatnunk olyan közösségek munkáját, akik jobbá akarják tenni a környezetüket. Javítani akarnak a közlekedési viszonyokon, több zöldfelületet akarnak, meg akarják állítani a kilakoltatásokat, és egy igazságosabb, összetartóbb társadalomban szeretnének élni. Az elmúlt három évben nagyon sok sikert értek el ezek a közösségek, amelyekről két kiadványban számoltunk be velük együtt. Itt mi is írunk arról a szakmai munkáról, amit a közösségszervezők munkájának támogatása érdekében csinálunk (2015-2016-es évek eredményei, 2016-2017-es évek eredményei).
Hazatérésem után ugyanúgy folytattam aktivista tevékenységemet A Város Mindenkié csoportban. Noha már nem veszek részt a munkájukban, azóta is ez a csoport jelenti számomra gyökereket. Büszke vagyok azokra az emberekre, akikkel 2009-2017 között, 8 éven át együtt dolgozhattam, és sokat köszönhetek nekik. Elképesztő szervező és érzelmi energiákat megmozgatva dolgoztunk a csoport összetartásáért és a társadalmi változásért, mindannyian egytől-egyig és azóta is önkéntesen. A csoportban közösségszervezőként voltam jelen. Közösségszervezési módszereinkről ebben a cikkben írok részletesen.
Teltek-múltak az évek, megváltozott a széljárás, és 2017-ben egyik pillanatról a másikra a kormányzati propaganda célkeresztjébe kerültünk. 2015 óta munkánkat részben a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatja, amelyből a kormányzat minden erővel ellenséget próbál kreálni. Annak ellenére, hogy az intézmény már a rendszerváltás előtt megkezdte munkáját Magyarországon és több milliárd Ft-ot áldozott a magyar emberek javára és a térségre, mégis ez az intézmény és támogatottjai váltak a jelenlegi magyar kormány legfőbb ellenségévé. Pedig a Nyílt Társadalom Alapítványok volt az, amely 2010-ben éppen Orbán Viktor miniszterelnök segélyfelhívására adományozott 1 millió dollárt a vörösiszap-károsultak javára, amit Orbán akkor még örömmel elfogadott.
Lényeg a lényeg, sok más, fontos munkát végző szervezettel együtt a Civil Kollégium Alapítvány (és munkatársai) is a kormányzati propaganda célkeresztjébe került. A kormányzati médiumok ezt a blogot is felemlegették és negatív színben tüntették fel, úgy, mintha a társadalom számára káros dologról írnék.
De mi dolgoztunk és dolgozunk tovább. 2016-ban a Hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? A közösségszervezés alapjai című kötetben adtunk közre szerkesztőtársammal, Vojtonovszki Bálinttal közösen olyan, amerikai kutatók és közösségszervezők által írt tanulmányokat, amelyek szerintem nagyon jól és inspiráló módon magyarázzák el a közösségszervezés elméletét és gyakorlatát. A könyv elérhető a könyvesboltokban és a könyvtárakban is. Itt belekukkanthatsz a könyvbe.
Közben a megbélyegző kommunikáció megbélyegző jogalkotással párosult. A kormányzat 2017 júniusában orosz mintára elfogadott egy, a civileket megbélyegző törvényt, amely regisztrációra kötelezi a külföldi forrásokból gazdálkodó szervezeteket. A Civilizáció kampány keretében több mint száz szervezet összefogásával tiltakoztunk a civileket megbélyegző regisztrációs törvény elfogadása ellen, sajnos sikertelenül. Végül féltucat szervezettel közösen polgári engedetlenség keretében megtagadtuk a regisztrációt. Számos akció keretében és jogi úton is tiltakoztunk. Ez volt az egyik akció a sok közül, ez pedig a másik és a harmadik.
Legutóbb, a múlt héten pedig a Részvétel Hete keretében több mint 50 civil szervezettel és közösséggel együtt álltunk ki a civil társadalom értékei, a civilek közötti szolidaritás és a választáson való részvétel mellett. A gyűlöletkeltés leszivárog a hétköznapokba, ezért nincs fontosabb annál, mint hogy merjük vállalni a véleményünket és másoknak is bátorságot adjunk ehhez.